Emily Dickinson: Life
XXXIII
Dare you see a soul at the white heat?
Then crouch within the door.
Red is the fire’s common tint;
But when the vivid ore
Has sated flame’s conditions,
Its quivering substance plays
Without a color but the light
Of unanointed blaze.
Least village boasts its blacksmith,
Whose anvil’s even din
Stands symbol for the finer forge
That soundless tugs within,
Refining these impatient ores
With hammer and with blaze,
Until the designated light
Repudiate the forge.
Emily Dickinson: Lét
XXXIII
Tisztuló lelket szemlélni vágysz?
Akkor bensődbe nézz!
Vörös a tűz szokott színe;
De ha a színes érc
testét bár hűlt láng kapja meg,
annak mégis remeg
egész valója, bár e tűz
sem Istentől ered.
Jobb patkolókovácsra vall,
kit népe éljenez
üllőzajért is, s bár hűlt láng
némán javít, s emez,
azt nagy hévvel s kalapáccsal
türelmetlen' teszi,
amaz tűznek vélt parazsát
mégiscsak megveti.