Szobámba lépsz,
bevetetlen ágy fogad,
- félhomály
tekintetedben vágy fogant;
táskád már a paplanon figyel,
kutatsz...
kezedben ott a szál bagó,
piciny kis lábad már az ablaknál toporog;
- félig leengedett roló,
tüdõd a nikotinhiánytól korog
(a mutató körbe jár, önmaga körül forog),
minden slukk egy új pillanat...
Hamutartó ízû ajkad kóstolni akarom,
kell minden mi te vagy, kell minden csók,
legyen az méz vagy keserû
egyszerû és nagyszerû
legyen zamata akár az epe, mert...
...kell a csók! Kell minden mi te vagy!
-csak a hideg közönyt ne érezzem ajkamon.