Villantás...
Te mit villantasz, drága kicsi kincsem?
Mit is, mit is, hisz' nekem semmim sincsen!
Azt mondják, hogy elől deszka hátul léc,
na de mondd csak, akkor miért bámulsz még?
Tekinteted mint a bársony simogat,
kedves mosoly szép szájadról hívogat!
Villantottad tudományod, s eszedet
ettől tudod elveszítem eszemet!
Nem érdekel sem a deszka, sem a léc,
nekem ettől sokkal-sokkal többet érsz,
sokra mennék veled és a kebleddel
ha az eszed nem villanna ezerszer!
Sokra mennék domborzati térképpel,
nem értenéd, mit jelent, hogy fényévvel
előttük jársz édes kicsi csillagom,
gyere velem, villantást én itt hagyom!
Igy vagy szép és tökéletes alakod,
hagyd a deszkát és lécet sem akarod!
vág az eszed, éles mint a borotva,
velem leszel, nem hagysz mindig sorsomra!
Ez a lényeg, villantsanak oly' sokan
a férfinép rohanjon oly' boldogan,
Jön a hajnal, ő még kicsit beszélne,
mihaszna, hisz' nincs is semmi értelme!