Tojás, liszt, cukor, pici tej és szóda,
Keverd ki szépen krémes állagúra,
E gyönyörű, lágy, nem csomós massza,
Minden palacsinta jól bevált alapja,
Nem kell hozzá diploma, hogy kikeverd,
Elég egy edény amibe minden mehet,
Összeáll hamar ha tudod az arányt,
Süsd hát ki gyorsan míg éhes a család,
Egy forró serpenyőbe kevéske olajjal,
Tegyél bele egy kisebb merőkanállal,
Oszlasd el szépen hogy jó kerek legyen,
Mint a hold fénykorában az éjjeli fellegen,
Forgasd fakanállal, vagy repítsd a levegőbe,
Csak kerüljön valahogy a másik felére,
Ha rám hallgatsz úgy csinálsz ahogyan szeretnél,
Hisz ez csak móka, s nem nagy ördöngösség,
De ne bámuld sokat mert jajj, még odaég,
S jajj neked is ha végül pizzát rendel a nép,
Sütögesd szép sorban egyiket a másik után,
De legyen belőle ebéd, ne csak holnapután,
Az ízéről annyit csak, hogy ahogy jól esik,
Van aki lekvárra, s akad ki túróra esküszik,
Szerintem a nutellásnak sehol nincsen párja,
De van aki ezeket mind vegyesen használja,
Sőt, ha kreatív vagy még tortád is lehet,
Ha egymás fölé halmozod a rétegeket,
Palacsinták és a töltelékek felváltva sorakozva,
Az egyszerű ebédek nagyszerű netovábbja!
Kísérletezz bátran, bátraké a szerencse,
A tűzoltók éjjel nappal készek a bevetésre,
Ha mindent jól csinálsz, te leszel a nap hőse,
S életfogytig süthetsz majd az éhezőkre .
Jó étvágyat! :)