Ha egyszer el kell menni,
nem fogok tiltakozni,
csak annyit mondok:
Készen állok.
Megbékélve magammal,
távozok a “másvilágba”.
Bár mennyire is harcolnék,
mindhiába.
Földi életem annyi évig tart,
ahányat a sors jóvá hagy.
Lehet hogy lesz,
aki könnyet hullajt érettem.
A halállal a létemnek nem szakad vége,
amíg valaki, akinek hiányzom,
emlékem hordozza a szívében.
De, valójában…
Mit is jelent egy ember élete
a nagy világban?
Csak annyit, mint egy
homokszem a Szaharában.
Ha nem alkotsz valami örök értéket,
léted gyorsan elvész a feledésben.
Szabadka, 2015. június 29. –Jurisin (Szőke) Margit