Fog még valaha valaki is engem tiszta szívből szeretni?
Kezemet megfogni
szerelemtől fűtve átölelni?
Csókot lopni éjnek éjjelén
s másnap reggelén mellettem ébredni?
Hideg éjszakákon testemet lelkemet felmelengetni?
Még megéri reménykedni
az idézőjeles Igaziban hinni?
Oly sok feltett kérdés
számlálhatatlanul nagy megválaszolatlanság.
De ha nem próbálom
ha nem harcolok
mivé leszek ha teljesen elveszek
és ismételten a porba hullok?
Félek akkor sosem lennék képes felállni ha feladnám örökre
megadnám magam a magány várának ismét.
Nem akarom azokat a láncokat soha többé viselni mik évekre odakényszerítettek,
bennem mély nyomot hagyva gyötrődést jelentettek.
Már nem csak néző akarok lenni ki csak kitekint a tájra,
mint a kalitkába zárt madárka,
hanem át is akarom élni,
érezni, élni az életet.