Emily Dickinson : Life
XXXV
I can wade grief,
Whole pools of it,—
I ’m used to that.
But the least push of joy
Breaks up my feet,
And I tip—drunken.
Let no pebble smile,
’T was the new liquor,—
That was all!
Power is only pain,
Stranded, through discipline,
Till weights will hang.
Give balm to giants,
And they ’ll wilt, like men.
Give Himmaleh,—
They ’ll carry him!
Emily Dickinson: Lét
XXXV
Bút lábolok,
mély öblön is,-
megszoktam már.
Lábamnak kis vidám
löket is árt,
s mint részeg – dől.
Hegyi kristály
folysav oldattal, -
épp így jár.
Csak kínban van erő,
kötél, de addig élsz,
míg súlyt cipelsz.
Bízz óriásra
mézet, gyenge lesz.
Bízz Hegyet rá, -
s azt vinni kész!