szívét facsarja a bánat!
Felkelt, mosakodott szépen,
köszönt a számítógépen,
- aztán a busz nem várta meg!
S míg elõttem e film pereg,
a gondolatnál elidõzök:
- Pusztuljanak a buszsofõrök!
Goldikánk ezért szomorú.
Nyugi, nem kell még koszorú,
azért a sofõrök figyeljenek!
Kocsim se lesz így, se ház, se telek,
közlekedésre egy vagyont költök!
Pusztuljanak a buszsofõrök!
Nem lesz így jó, ez már tuti!
A közlekedés - a közúti;
alapja lenne a türelem.
A sofõröknek üzenem:
- Ilyen úton én nem elõzök.
Pusztuljanak a buszsofõrök!
Kicsik vagytok, nem is számít,
beszélhettek Ti akármit,
egy kicsi azt mond, mit akar,
mindenki feledi hamar-
de nagyok lesztek, ha megnõtök!
Pusztuljanak a buszsofõrök!
Tanulják meg, hogy ki a fõnök!
Pusztuljanak a buszsofõrök!
Vigye õket el az ördög!
Pusztuljanak a buszsofõrök!
...- Elfáradtam. Most ledõlök;
Ja, pusztuljanak a buszsofõrök...