a napsugár eltörik.
Így volt tegnap este is, és
elõ se jött reggelig.
Szégyenében elpirulva
kúszott elõ Keleten,
mondhatnám még tovább is, de
köt a szó, nem tehetem.
Goldi bársonyos bõrénél
megtorpan a fuvallat.
Ha megkérded, miért tette,
tanácstalanul hallgat.
Aztán végre elmotyogja,
nincsen már több dolga itt,
a Szélkirály visszavonta
a szellõt, a hajnalit.
Goldi szerelmes szemében
kihunynak a csillagok.
Minek oda csillag, ahol
a szem magától ragyog!
Goldi csillagszeme Fárosz,
jelzi, hol a menedék,
fényétõl a holt is felkel,
anélkül, hogy keltenék!
Goldi illatától melled
szakadásig feszül.
Nem fújod ki lelked, hanem
megõrzöd mind, legbelül.
Nem marad már hely szívednek,
egyre halkabban dobog.
Nem baj. Tudd meg, így jutnak el
a mennybe a boldogok!