Ilyenkor
Írta: reitinger jolan Dátum: Március 21 2008 06:18:00

---

I
Mikor a Nap leszáll, szendergõn,
bolyongok, az este álmatag,

---

Teljes hír

---

I


Mikor a Nap leszáll, szendergõn,
bolyongok, az este álmatag,
mosolyom zord, mélyen merengõ,
borzolt sötétben a fák alatt.

Vagy kályhámnak melege mellett,
vackolódom árván, csendesen,
unt könyveim nem érdekelnek,
s csak bámulok, szóra süketen.

Ha szólnak: Mi lelt ? Álmod hol jár ?
- Igen ! - Hát ilyenkor láthatok
homályból - mi gyakran ront reám -
kikelni eszményi csillagot.

Ilyenkor itt a vak sötétben,
mely a Napunk fényét elnyeli,
közelednek hozzám és érzem,
rejtjeles múltból arcok ezrei,

Ilyenkor jönnek tünemények,
vélt hangok, légi sóhaj, s alak,
onnan, hol laknak a remények,
miket rég emléknek mondanak.

Ilyenkor nyílt terekbe láthat,
görcsökbe rándult eszméletem,
elment lények jönnek és fáznak,
létüket most itt érzékelem.

Ilyenkor néz szobámba angyal,
- Te lányom ! - egy bájos látomás,
sosem érzett éji fuvallat,
mi borzongatva altat, puhán.

Ilyenkor, mint rémes vadonnak,
legmélyén, álmos egünk alatt,
járnak láthatatlan halottak,
s kiváncsi szemük reám tapad.