Amikor egyedül maradok
Írta: orok szerelem55 Dátum: Július 28 2017 05:50:48
Gy.
Minden körülöttem szürke és lehangoló,
mint tőled az elválás, szívbe markoló.
Üres szobámat már a csend uralja,
időnként megtöri a fájdalom sóhaja.
Teljes hír
Egy meseszép, veled töltött nap után,
egyedül indulok haza, kísér a magány.
Beborul az ég is, mintha tudná,
sötét felhőkbe burkolja magát.
Minden körülöttem szürke és lehangoló,
mint tőled az elválás, szívbe markoló.
Üres szobámat már a csend uralja,
időnként megtöri a fájdalom sóhaja.
Kihűlt ágyam, hideg és dermesztő,
belebújni nagyon félő és ijesztő.
Szeretném ha forró tested lenne
puha takaróm és felmelegítene.
Elaludni így egyedül nem tudok,
hiányoznak az ölelő karok.
Keresem a kispárnám, átkarolom.
Szemeimre jön-e álom? Azt várom.
Órákon át, jobbra, balra forgok,
álomról még csak álmodozhatok.
Így hát papírért, ceruzáért nyúlok,
lelkemen könnyítek, kettőnkről írok.
2016. szeptember 25-én –Jurisin (Szőke) Margit