36 fokos kohó
Írta: ILLC G3C Dátum: Augusztus 05 2017 10:07:00
Sz
Az emberség oltárán halódik a belsőm,
Dobog még ahogy, de lassan már késő,
Az ész az értelem a legszörnyűbb fegyver,
Elpusztít mindent mit kimondani nem mer,
Teljes hír
Üvölt a szél, ahogy csak kifér a torkán,
Zörög a szív akár egy megvadult orkán,
Bárhogy is lehetne mégsem teszem,
Hogy meghallom szavukat s megszívlelem,
Az emberség oltárán halódik a belsőm,
Dobog még ahogy, de lassan már késő,
Az ész az értelem a legszörnyűbb fegyver,
Elpusztít mindent mit kimondani nem mer,
Nem vagyok robot csak már aligha húsvér,
Nem vagyok ellenség csak mostoha testvér,
S ha végül engem is beolvaszt a többi hatmilliárd,
Lesz e még oly szavam mi saját és nem csalárd?
Míg megóv a szembeszél, egy ami bánt engem,
Hogy nincs a vihar elől semerre se elmennem,
De ha nem tépi már méltóságomat cafatos halomra,
Hasonlítok e rám vagy csak megalkuvó bábokra?
Szív aki zörögsz még némiképp odabent,
Légy te az egyetlen ki elítél vagy felment,
Ne adj el soha körmönfont aljas érdekért,
Légy te az egyetlen ki e földön megért,
De ha nem hajlok hangodra vállat ne vonjál még,
Nem figyelni másokra tudod emberi képesség,
S az értelem elménkben túl kapzsi és oly mohó,
Mindent elnyel s eltorzít ez a harminchat fokos kohó.