Tenger Szilárd:Magányhajnali üzenet
Írta: tenger Dátum: Március 21 2008 16:43:34
T
Sokan félnek a magánytól,
Félnek és remegve rettegnek,
Teljes hír
Sokan félnek a magánytól,
Félnek és remegve rettegnek,
Hogy kimondják nékik is a szót,
Én már téged, nem szeretlek!
Könny hull, e szavak hallatán
Megtört szív, némán hasad,
s mint az áldó nyári zápor,
Csak csendben szakad!
Nem kell félned, ó ember!
Én szíved, soha nem bántom,
Inkább gyógyítom, gyógyítom,
Ha rajta bánat jelét meglátom.
Mindig egyedül vagyok,
Egyedül éj-nappalok idején
Vágyakozva, várakozva te rád,
A szeretetnek szigetén.
Szeretetnek szigetén,
Ölel a Végtelen Boldog,
Ki már akkor is szeretett,
Mikor anyám, szíve alatt hordott.
Szeretete reám áradt,
Néma boldog csendben,
S én megérzetem, meg
Itt a helyem, itt e rendben.
Egyedül élek, mégis boldogan,
Föld népe lett az én rokonom,
S anyám, apám, testvérem mindaz,
Kit szeretetem jelével naponta csókolok!