Húsvéti vallomás
Írta: Sancho Dátum: Március 22 2008 04:30:11
T
A Nap alig kel fel, útra kelek nagy örömmel,
Hogy megöntözzelek az élet rózsavizével.
Teljes hír
A Nap alig kel fel, útra kelek nagy örömmel,
Hogy megöntözzelek az élet rózsavizével.
Megtanultam a locsolóverset, nem feledtem,
Izgatottan, kapud elõtt a csengõt kerestem.
Kinyílt az ajtó, s már is ott állsz és vársz,
Hogy milyen fess legény jött, szavakat nem találsz.
Megnézem csinos alkatod, ahogy csípõd ringatod,
Verset mondok, locsolok, most már van illatod.
Piros tojás, 1 forintos, tarisznyába berakom,
Illetõdve nézek rád, majd szavak nõnek ajkadon.
Voltam e már valahol, vagy ez az elsõ helyem,
Pálinkát kínál, sonkát, tojást tesz szelíden.
Cseng a csengõ csendesen, mások is érkeznek,
Be sem léptek, verset kántálnak élesen.
Zöld erdõben jártam, kék ibolyát láttam,
Elakart hervadni, szabad e locsolni?
Az ablakban jácint, nárcisz sorakozik,
Gomblyukakba a menyecske ezekbõl adakozik.
Elbúcsúztam, jövök jövõre illendõség szerint,
S elindultam leányokhoz öntözgetni megint.
Delelõn a Nap, haza kéne már menni,
Délután rózsavizet nõ fejére, nem illik tenni.
Most õk locsolják szódavízzel a kései embert,
Hogy korábban kellett volna jönni, miért nem mert?