Régi mesékre emléksze-e még
Írta: zsuzsu Dátum: Március 22 2008 09:01:55
T
Még mindig fülembe cseng ez a dal,
És a szemembe néha könnyeket csal.
Teljes hír
Még mindig fülembe cseng ez a dal,
És a szemembe néha könnyeket csal.
E dallal búcsúztattuk az iskolát,
Elballagtunk, várt ránk a nagyvilág.
Oly gyorsan elszállt öt kurta év,
Az emlék el sem halványult még.
Elsõ találkozásunk szomorú volt,
A néma csend társunknak szólt.
Aztán jött egy másik találkozás,
És oly sok volt rajtunk a változás.
Nevettünk fejüket összedugva,
Ki az ott? Kérdeztük egymást újra.
Volt, ki gyermeke fényképét hozta,
Másokat messzire vitt az útja.
Mindenki mesélt, mi történt vele,
S hogy álmai megvalósultak-e.
Felidéztük a nagy botrányokat.
Gyorsan emelkedett a hangulat,
Okos, de csintalan volt a gárda,
S jókedvünket, de sok tanár bánta.
Megesett ott sok nevettetõ tréfa,
Mikor kimászott a kísérleti béka.
S a tanárnõ félve, és sikítva,
Mondta, vigye innét a pokolba!
Néha sírtunk annyira nevettünk,
Egy kicsit újra gyerekké lettünk.
Két társunk, az a két mókamester,
Készült egy kis vidám jelenettel.
Majd néztünk egymásra csendben,
Gyerekek! 35 év! Oly, hihetetlen!
Mondta, elgondolkodva valaki.
Jó volt köztetek, újra játszani.
Aztán búcsúztunk, egymástól sorban,
Szomorúan, s kicsit lehangoltan.
Igen eljövünk, ha megengedi az ég,
Régi mesékre emlékezni még.