Jöjj el, drága angyal, ragyogó hajnalon!
Szívembe a békét, hozd el majd, andalgón!
Minden kincset szitálj, a bíborvörös Égre,
hogy jóságát a leány, kitárhassa végre!
Mondja meg, szeretlek, drága egyetlenem,
jöjjön el ma értem, tiszta bíborfényben!
Életünk a létnek, furcsa-tiszta máza,
mely beragyogja lelkünk, a fényes mennyországba!
Ott majd ragyoghatunk, teljes tisztaságban,
fénnyel telehintünk, jóságunk házában.
Majd felébredünk lassan, egy gyönyörű álomból,
s testünk egybeforr majd, tiszta-érző vágyból.
Halkan eggyé válunk, gyönyörű varázsban,
a Hold se ragyog többet, ebben a szobában.
Mert jók és tiszták vagyunk, s igazán fehérek,
a tündérke jégporban, tisztán hófehér lett!