H.Gábor Erzsébet
Nyarunk ruhája
Álmatag szemmel néz a Nap,
nyarunknak vége - vére hull!
Piros levélben múlt lapul,
avart seperni szél szalad.
Nyoma sincs mára semminek -
ennyi az élet, ennyi csak?
Forog a Föld - ez nem vigasz;
többé a nyárnak nem hiszek!
Elhagy az ősz is, jól tudom,
jön majd a tél, s az új tavasz,
s megint a nyár, és elszalad -
sohase áll meg félúton!
De azért hűen őrzöm azt,
amit a sorsom nékem ád,
amit e földön éltem át,
s amit az élet kölcsön ad.
Nyarakat, őszt, s a sok tavaszt,
szerelmet, lázat, szép mesét,
éjszakák fénylő ékszerét,
s imákba rejtett szent vigaszt.
Levélszívekbe halt a múlt,
hantokba fújni szél szalad,
Isten szemébe könny fakad;
nyarunk ruhája megfakult.
2017.09.05.