Emily Dickinson: Life
LIII
God gave a loaf to every bird,
But just a crumb to me;
I dare not eat it, though I starve,—
My poignant luxury
To own it, touch it, prove the feat
That made the pellet mine,—
Too happy in my sparrow chance
For ampler coveting.
It might be famine all around,
I could not miss an ear,
Such plenty smiles upon my board,
My garner shows so fair.
I wonder how the rich may feel,—
An Indiaman—an Earl?
I deem that I with but a crumb
Am sovereign of them all.
Emily Dickinson: Lét
LIII
Minden madár veknit kapott,
morzsa jutott nekem;
nem nyúlok hozzá, koplalok,-
mint kincsre, néz szemem,
mit fogni, bírni jó, s egy kis
golyóba gyúrni őt, -
s verébsorsomban boldogan
várni egy szebb jövőt.
Arról, tomboljon éhínség,
el nem feledkezek,
hogy jólét várja asztalom,
ha csűröm rendezett.
Hajójukra gondolnak így, -
grófok – kereskedők?
Úgy vélem én egy morzsával
nagyobb vagyok, mint ők.