A tenger üvöltésében az ének,
a világ harmóniáiban a lárma,
felhangzik egy tiszta dallam
a zizegő nádszálakban.
Szigorú beszámoló, titkos értelem,
a természet mindenben megerősödik,
csak a hasztalan szabadságunk kínlódik,
kínlódik lehangoltan.
Természetünknek miért oly nehéz az ének?
Lelkünkben nem úgy szól, mint a tengerben?
A gondolkodó nád szintén
örökkön miért gyötrődik?