H.Gábor Erzsébet
Csoda az élet
Elmúlt a nyár, de itt az ősz
pótolni azt, mi elveszett.
Barnák a lombok, mint az őz -
Isten sohase tévedett!
Jól tudja mindig; mit, miért?
Okkal vesz el, és okkal ad,
jutalmad ád a hű hitért,
s csíra bomlik a hó alatt.
Ne sírj, ha néha zord az ég!
Foszlik a felhő, és a Nap,
melegét, élni szórja szét,
s szíveden langya átszalad.
Érzed az élet illatát?
Látod ott fenn a csillagot?
Ne bánd az ében éjszakát,
nézd csak, a Hold ma rád ragyog!
Isten is lát, és megsegít -
mondj néki el egy szép imát!
Reményt az ember így merít,
s így nyer meg minden nagy csatát!
Csoda az élet, drága kegy!
Köszönd meg, óvd, és úgy szeresd,
ahogy a pap a szent helyet,
s ahogy anyja a gyermeket.
2017.09.06.