Miért fáj így belül, mi az ami éget?
Ez jelenti talán számomra a véget?
Gyere drágám oltsd el, az életed vizével,
édes szerelemmel, csókodnak ízével.
Nincs íze a csóknak, tenélküled drágám,
ne hagyjad a szívem, soha ilyen árván.
Magányos a szívem, magamra maradtam,
nem hullt le a páncél, hiába akartam.
Törjed szét a páncélt, a szív kalapáccsal,
meghálálja néked, nagy oda adással.
Lelopná a felhõt, csillagokat adna,
Odafönn az égbolt üresen maradna.
Gubacsi Sándor