Emily Dickinson: Life
LVII
Except the heaven had come so near,
So seemed to choose my door,
The distance would not haunt me so;
I had not hoped before.
But just to hear the grace depart
I never thought to see,
Afflicts me with a double loss;
’T is lost, and lost to me.
Emily Dickinson: Lét
LVII
Mikor az ég egész közel,
ajtóm előtt megállt,
úgy fájt a köztünk lévő űr;
hitbéli távolság.
Hogy elhagyhat a kegyelem,
át sem gondoltam még,
és azt, hogy így mindenki veszt;
vesztek, és veszt az ég.