Most csak úgy vagyok, csak úgy lebegek,
Légtelen térben, felejtett gondolatok;
"S míg, ha az idõ továbbáll", - így merengek,
Új estére új éj jön, majd újabb hajnalok!
Folyó tajtékzó vizén csillámló habok,
S ha az ég-kékje haragomtól leszakad;
Csak kedvem oly, mint mohón falt pillanatok,
De csillapul, s ijesztett vadként elszalad!
Nyüszít a kurtított, sebzett nagy-világ,
Nem gyógyul sebe, romlik, lázban ég;
Csonkára vágta, s hagyva jövõ bánatát,
Üszkösödik, büdös e mai nemzedék!
S míg kurvulva kéjenc, a mai ember vére,
E fertõ mivoltában karanténja a Föld! - Vége!
20071126
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!