Szerelmi ballada....
Még a kezdet kezdetén volt,
Tojáshéj még a fenekemen,
Ovodába kellett mennem.
Ahonnan kirúgtak hamarjába.
Nem gondoltam semmi rosszat,
Lányokrol húztem le bugyijukat.
Sok idő telt el azóta,nagy fiú lettem,
Lányoknak nagyon kedveztem.
Megismerkedtem egy gazdag
Zsidó lányával,vége lett hamarjába.
A papa tönkrement,nem birtam
Elszívelni a nagy veszteséget.
Utánna jött egy keresztény leányzó,
Kinek szive az enyémhez hasonló.
Mi ketten mindenbe egyet értettünk,
Szerelmi vágyunk túltengett bennünk.
Azt gondoltam örökké fog tartani,
Ő volt, aki mondta: Kezdesz untatni...
Tévedésböl belebotlottam egy szép
Vallásos lányba,ki a hitet vitte túlzásba.
Nem tudtam tenni semmit ellene,
Tanítgattam az élet élvezeteire,ő csak
Imádkotott reggel - este a szekszet nem
Szerette,szegénynek az lett a veszte.
Így kalandoztam a nímfák között,míg
egy nap a szerencse belém ütközött.
A következő volt a legszebb nő,ki
Tanárnő lévén,túlszárnyalta mind azokat,
Kik előtte csak gyerekcipőben jártak
Ő volt ki a végén megadta a diplomámat.-
Végül az a sok szép asszony kiket nem
Említettem,áldja meg őket a nagy Isten.
Csókra születtek,vágyuk soknak túltengett,
Amiröl ők nem tehettek,az élet játéke ez.
Hová lettek a csókok,pásztor órák,lázas
Éjszakák ? Csak az emlék jön vissza már !
Ágoston Tibor
2017 Arizona