Napkorong Gyöngyszeme
Napkorong Gyöngyszeme
Könnyem potyog Érted,
Lelkedet éreztem,
Ismertelek Téged.
Régen nem sírtam már,
Kemény lett a szívem,
De most Rád gondolva,
Zokog szeretetem.
Sokszor próbálgattuk,
Megérteni egymást,
Tiszteltük, látásmód
Különbségben, a mást!
Kissé neheztelek,
Mert, hogy megelőztél,
Boldog Családodból,
Még, el sem készültél!
Én meg itt, egyedül,
Megváltásom várom,
Hisz engem nem sajnál,
Senki, a világon.
Remélem, Angyalok,
Szép helyre vittek el,
Nem cserélnél most már,
Gyarló földiekkel.
Míg élünk, hiányzol,
Soha nem felejtünk,
Ha, majd találkozunk,
Össze-ölelkezünk!
Budapest, 2017. szeptember 17.