Debreczeni Zsolt: Úton vagyok!
Elérem a célom, nagyon hiszek benne,
mennyei, nagy jók közt, boldog leszek végre.
Elmerem képzelni, hogy meglátom az arcod,
s ragyogása mindig, majd az én arcomban ragyog!
Hiszem, hogy életünk, egy furcsa szélvihar,
mindent elsöpörhet, vagy csönddel betakar!
Minden hónak árja, fehérsége csillan,
mint egy puha bársony, beterít a paplan.
Napsugárnak fénye, most már reámragyog!
nekem is fénylenek, a tündöklő csillagok!
Halvány remények most, valósággá válnak!
Gyémánt gyöngyei most! - Égnek a csodának....!
Budapest, Józsefváros, 2017. 09. 17.