Mint a fergeteg, fújnak őszi szelek,
sodródnak a sárga, vörös levelek.
Így ősz táján szüntelen, nap nap után
elmúlásról jönnek képzetek... buján.
Ne engedd! Ne csüggedj! Ne hagyd magadat!
Szíved az ősznek üzenjen már hadat!
Lehet arcod ráncos, hamvas a hajad,
szíved mindörökre maradjon szabad.
Őszi avarban, ha találsz ibolyát,
neked hozza el a tavasz varázsát.
Szívedben a szeretet még nem hamvad,
s van, akinek szíve érted elhamvad.
Tárd ki szíved! Hadd szálljon a szeretet,
tiéd lehet az őszbe bújt kikelet...
Szeress, mint soha még! Utolsó esély?
Ha már tél kopogtat, a remény csekély...
Kevesek, kik őszben is élni mernek!
Higgy nekem! Bizony, ők boldogok lesznek.
Szabadka, 2017. szeptember 7. –Jurisin (Szőke) Margit