Köd lány
Írta: Raf Dátum: Március 22 2008 17:39:27


Formája a ködben alig látható,
Mozdulatlansága hatalmas, és nyugtató.

C
Teljes hír


Arcomon halvány fényjáték dereng.
Két barna szemem a távolba mereng.
Nyugodtan nyugszik a fényes korongon,
Kel a nap, nyugszik a hold a látóhatáron.

Magányos látomás a fák közt,
Alaktalan alak lehel gyenge gõzt.
Formája a ködben alig látható,
Mozdulatlansága hatalmas, és nyugtató.

Csillogó szeme sejtelmesen titokzatos,
Bõre illata a friss fûhöz hasonlatos.
Gyengéd közelsége, megérinthetetlen,
Egyetlen pillantása, elfelejthetetlen.

Arcát a köd függönye fátyolozza,
Haját a harmat hinti, aranyozza.
Nyújtja felém hold szürke kezét,
Indulnék, de hallom a fájdalom neszét.

Feltámad a szél, és felkél a nap,
A köddel együtt eltûnik a gyönyörû alak.
Könnyes arccal térdelek a földre,
Bánatosan nézek arra a helyre,
Ahol a szépséges névtelen veszett a ködbe.