Emily Dickinson: Life LXII
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Október 05 2017 18:56:35
V
A sok mezőt, a sok hegyet,-
erdőt, csillag-hadat,
miket vaksi szemem elé
képzeltem, napra-nap.
Teljes hír
Emily Dickinson: Life
LXII
Before I got my eye put out,
I liked as well to see
As other creatures that have eyes,
And know no other way.
But were it told to me, to-day,
That I might have the sky
For mine, I tell you that my heart
Would split, for size of me.
The meadows mine, the mountains mine,—
All forests, stintless stars,
As much of noon as I could take
Between my finite eyes.
The motions of the dipping birds,
The lightning’s jointed road,
For mine to look at when I liked,—
The news would strike me dead!
So, safer, guess, with just my soul
Upon the window-pane
Where other creatures put their eyes,
Incautious of the sun.
Emily Dickinson: Lét
LXII
Míg nem volt gát szemem előtt,
jó volt a láthatót
egyként látni más látókkal,
s tudni, hogy így a jó.
Ma szóltak, hogy szerezhetnék
eget bányám helyett,
hidd el, félek, szívem szakad,
mindent elveszthetek.
A sok mezőt, a sok hegyet,-
erdőt, csillag-hadat,
miket vaksi szemem elé
képzeltem, napra-nap.
Búvármadár szándéka most,
villám - szaggatta táj,
bányámból nézve nem zavar,-
új fény megölne tán!
Most, jobb így, hogy vak ablaknál
csak lelkemmel vagyok,
s tapassza rá szemét, ki még,
nem féli a napot.