Álmaimban képek kergetőznek,
búcsút intek már a hegytetőnek.
Nem vonz a csúcs, a bércek vadonja,
árnyas völgyben járok, botladozva.
Utam végén még pislákol a fény,
erőm elhagyott, fogytán a remény.
Csontomban érzem a zord időket,
a tél keze már ajtómon zörget.
Ködbe bújva eltűnik a zenit,
felhő szórja didergő cseppjeit.
Fa füstjét pipálja ház kéménye,
a bíbor ég átvált feketébe.