nem vagyok a végtelennek támaszpontja ,
Nem vagyok a fáknak hûs koronája...
nem vagyok az árváknak hû mostohája ,
Nem vagyok a feketének fehér-árnya...
nem vagyok a Napnak nagykabátja.
Nem vagyok féltõ-óvatos érzés...
nem vagyok senkinek kisértés ,
Nem vagyok ajtó mely bejárat...
nem vagyok út sem melyen járhatsz ,
Nem vagyok semmi - semmi e világon...
csak éj vagyok egy megnyílt virágon.
Este, ha rám szakad az égnek csendje...
belopózok lelkedbe- remegve...
Bezárom szívednek csengését várva...
egyedül - magam indulok a halálba !
Az életem megfogom...elviszem messzire...
mert nem vagyok jó...
nem vagyok jó semmire !