a tartózkodást,
ha szíved tárt kapuján
belépni számomra még
mindig, ennyi idõ után is
annyira nehéz...
hitetlennek tûnök
és önzõnek is, megértem,
de egész életemben
mindig ráfizettem
így vagy úgy, és soha semmit
nem kaptam ingyen -
úgy tanított az élet,
mindenért fizetni kell...
s tõlem ezt valahogy
mindig duplán várták el -
a "balek" és "naiv" jelzõk
nem véletlen
árasztanak el...
valahogy egyszerûen
nem tudom már hinni,
hogy valaki egyszeriben
csak magamért tud
ennyire önzetlenül,
magát is feladva
szeretni.