Minden évben várják, a kicsik óhajtják
én negyven éve ablakomból szemlélem,
ahogyan ápolják a hagyományt, mit az idő
vonszol tovább - és apró városunkban
sem maradhat el, így Teréz nap tájékán.
Ki élt már eleget, érti a szót;
hiszen a mindenkori személyzet
egyforma kottából játszik, mindennek
az ára toronymagas - de megesik,
hogy a színvonal pincemély.
Idén a Nap nem segít! Reggel óta a széllel
szótlan esőcseppek kergetőznek; Gyerkőceiket
autó hozza, a kis-unokák pónilovaglást
- mézeskalácsot kapnak.
Délutánra kikerekedik a vigadalom. A jobbak'
keringve - forogva... borgőzösen mulatoznak
(lehet, hogy húszezret is elsikongatnak?)
a mélynyomótól ablakunk ütemre rezeg,
végül is mi lakunk rossz helyen:
Elvégre - Búcsú van!
_______________
[Sietve távoznak, nagyon iparkodnak
a hétvégén máshol szórakoztatnak'.]
2017. október 8 -9.