Szomorúak az őzek, szarvasok,
szőrükön már az ősz lovagol.
Erdeikben idős fák suttognak,
sápadt nyár búcsúzik, csomagol.
Lassan ébredezik az enyészet,
egy lomha patak is betéved,
gyökerekben a lét, a bölcsesség
hálni tér, szőnyeg hull elébed.
Kidőlt, korhadt fa körött kőrakás,
maholnap búcsúelőadás.
Szomorkodik a tölgy, a gesztenye,
mocsár lett lelkem, bús hallgatás.