Letzte Worte
Otto Wagner war verkommen.
Und da hat er sich den Strick,
hat er sich den Strick genommen.
Und der brach ihm das Genick.
Und da hing er denn am Balken
und schwang langsam hin und her.
So fand ihn Belinda Schwalken.
Und sie weinte wirklich sehr.
Otto, schluchzte sie, ach Otto,
du mein Otto, Ottokar.
Hängst du hier, weil mein Risotto
nicht nach deinem Gusto war?
War im Bett ich dir zu bieder?
Winselte ich nicht vor Glück,
wenn du immer, immer wieder
sagtest: Zieh dich aus, du Stück?
Stopfte ich nicht deine Socken?
War ich irgendwie zu faul?
Da schrie Otto kurz und trocken:
Ich bin tot! Jetzt halt dein Maul!
2015
_____________________________
Az utolsó szavak
Ottó Wágner csődöt mondott,
S döntött: felköti magát...
Csinált kötélből egy hurkot,
S az – kitörte a nyakát.
A gerendán, mint egy hinta,
Lógott s lengett lassan ő,
Így lelt rá neje, Melinda,
Könnye hullt, mint langy eső.
Szólt zokogva: Ottó, Ottóm,
Édes Ottóm, Ottokár,
Lógsz itt… Tán az én rizottóm
Nem volt ínyedre akár?
Túl szelíd voltam az ágyban?
Vágyón nem repestem én,
Mikor mondtad általában:
Vetkőzz, nagydarab tehén?
Nem stoppoltam zoknidat tán?
Rest voltam valamiképp?
Itt bődült el Ottó kurtán:
Halott vagyok! Kuss, elég!
2015
* * * * *