Vergeblich
Sie sagen, der Frühling kommt über Land,
Und schließen die alten Wunden.
Da bin ich bebend heut aufgewacht,
Das Heil hab' ich nicht empfunden.
Sie sagen, er schreite lachend durchs Land,
Verschwende Veilchen und Lieder,
Da zog ich hinaus, und mit leerer Hand
Kehrt' müd ich am Abend wieder.
Sie sagen, er fliegt in die Kammer hinein,
Daß heiß die Wangen sich färben,
Ich öffnete sehnend mein Fensterlein,
Ein Windstoß schlug es in Scherben.
___________________________________
Hiába
Azt mondják, közel jár a kikelet,
Régi seb begyógyul menten.
Úgy keltem én is ma, mint egy beteg,
De hiába, írt nem leltem.
Azt mondják, nevetve, vidáman jár,
Nyomában virág és nóta,
Kicsalt, de hiába, estére már
Fáradtan tértem lakomba.
Azt mondják, beszáll majd az ablakon,
Arcomat színesre festi,
Hiába tártam ki én is nagyon,
Csak széllökés jött – kiverni…
* * * * *