H.Gábor Erzsébet
A sarkon
Barackot kívántam, dús levűt
- szőlőt is láttam, nagyszeműt -,
s vettem a boltba’ két kilót -
már nem is emlékszem mennyi volt,
de kétszer is kértem két szemet -
gyümölcsöt enni élvezet!
Mézédes mámor, íz, zamat,
várt rám a kéjes pillanat!
Mentem az úton, s a nagy barack,
- beléharaptam, - folyt, ragadt,
tarolt az érzés! Mennyei,
míg nyelved a mézét teszteli!
A sarkon rongyos koldus ült,
bágyadtan bámult, hátra dűlt,
neki a falnak - jó hideg!
Nem tűnt az ott fel senkinek!
Zsíros kalapban pár garas.
Volt ott egy zsemle, már avas,
s fele hiányzott - szűk ebéd!
Zsákban tartotta mindenét,
s talán a foltos pléd alatt…
Kezemben volt még fél barack;
megálltam, néztem, rám figyelt,
az arca vén volt, megviselt!
Kezében rongyos könyv lapult;
napszítta, régi, megfakult,
s felütve csendben a Bibliát,
értem mondott egy halk imát.
Ölében két szép őszbarack!
Dalolt a szél a fák alatt -
s talán a perc is áldva volt,
mikor az érzés átkarolt!
2017.10.11.