H.Gábor Erzsébet
Elvetélt álmok
Álmunk az égi létben elvetélt,
szárnytolla csendben hullt alá
- fizetni kell a vámot mindenért -,
tépázott szívünk mégis mit remélt,
s fájdalmát mondd, mi oltaná?
Mit hittünk ott az ében ég falán?
Csillaglét, néhány perc csupán;
dalolva ringtunk Göncöl fényhaján.
Az ember léte röpke. S oly parány,
akár egy cseppnyi óceán.
Minek az álom, hogyha mind hamis?
- varázslat, kéjes bájital…
Tüzes borából többször ittam is,
s mámora hozzád mindig visszavitt.
Kísért a méla éji dal.
Álmatlan fekszem, minden oly igaz,
az égen labda-Hold ragyog.
Csillagos álmom fájó, szép vigasz -
elvetélt rég, de mégse múlik az!
Igazán boldog ott vagyok!
2017.10.17.