Emily Dickinson : Life LXXII
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Október 24 2017 14:34:22

---

Sz

Oly fáradt volt a szívem,
ablakom alatt,
midőn egy éji vándor
füttyögött egy dalt -

---

Teljes hír

---

Emily Dickinson : Life
LXXII

Heart not so heavy as mine,
Wending late home,
As it passed my window
Whistled itself a tune,—

A careless snatch, a ballad,
A ditty of the street;
Yet to my irritated ear
An anodyne so sweet,

It was as if a bobolink,
Sauntering this way,
Carolled and mused and carolled,
Then bubbled slow away.

It was as if a chirping brook
Upon a toilsome way
Set bleeding feet to minuets
Without the knowing why.

To-morrow, night will come again,
Weary, perhaps, and sore.
Ah, bugle, by my window,
I pray you stroll once more!

Emily Dickinson: Lét
LXXII

Oly fáradt volt a szívem,
ablakom alatt,
midőn egy éji vándor
füttyögött egy dalt -

egy balladát, egy refrént,
míg lassan bandukolt;
felzaklatta fülem, de
rá mézet csurgatott,

mert úgy szólt, mint egy sármány, kit
semmi nem zavar,
dalol, vár, dalol, s torkán
gurguláz a dal.

Mert úgy szólt mint egy friss patak,
mely medrébe fogad,
de menüettre nógat
még vérző lábakat.

Holnap megint leszáll az éj,
sebbel, kínnal tele.
Ah, vándor, ablakomhoz,
kérlek, kürttel gyere!