Szomorú a szívem..
Írta: gubacsi Dátum: Március 23 2008 09:01:17
T
Szomorú a szívem, olyan sokat sírtam,
nem akartam, de tovább nem bírtam.
Teljes hír
Szomorú a szívem..
Szomorú a szívem, olyan sokat sírtam,
nem akartam, de tovább nem bírtam.
Ott sírtam bizony, ahol senki sem látott,
nem akartam látni, e rút világot.
Nem gondoltam, hogy ennyire tud fájni,
ha szomorú a szív, félre tud állni.
Félre tesz mindent, mi számára szent,
embert tud ölni, vagy életet ment.
Csodálatos dolog, élet fogant benned,
fájna a szívem, ha el kellene vetetned.
Boldog lennék, ha velem együtt élnél,
s egy kicsiny kis gyermeket szülnél.
A gyermekeinknek, jó apja lennék,
s közös erõvel együtt felnevelnénk.
Úgy gondolom, boldog család lenne,
olyan jó lenne, biztos vagyok benne.
Nem akartam ezzel, fájdítani szíved,
de hidd el kérlek, együtt érzek veled.
Nem lehet könnyû, tudom s érzem,
számomra is fáj, hidd el nekem.
Hiszen õ az én gyermekem is lenne,
de öröm helyett gyász lesz a szívembe.
Sajnos ezt már, nem fogom tudni soha,
hogy fiam, vagy lányom született volna.
Az-az igazság, hogy magam hibáztattam,
lehet, hogy talán túl sokat akartam.
Az is lehet, így büntet meg isten,
hogy mind a kettõnknek, bûntudata legyen.
Ha így gondolta, akkor sikerült neki.
de talán, ennyire nem kellene BÜNTETNI.
Hiszen egy élettel nem szabad játszani,
ezt szerintem tudni kellene neki.
Szerintem, e parányi élet is egy ember,
nézz rám istenem, mert ez még nem minden.
Ha lenne hangja, biztos nagyon sírna,
torkaszakadtából, ahogy csak bírna.
Hiszen ez a csöppség, oly tehetetlen,
számára a védekezés lehetetlen.
Mit tudna tenni, hogy megvédje magát?
Talán durmoljon el magában egy imát?
Mindent érez õ , amit te érzel,
hiszen össze van kötve a te szíveddel.
Ha mégis elveszed, megkérlek istenem,
törd össze szívem s vedd el az életem.
Gubacsi Sándor - (Gubacsi Márk emlékére)