A nyár virító színeit
az őszi esők fakóra festik,
a táj öregszik.
A vidám, harsány hangok
lassan elhalkulnak,
álmos a táj.
Anyám fekete fürtjeit
az évek deresre festik,
bicegve jár.
Az élet sugárzó öröme
belefullad a ködbe,
elmúlás fáj.
Vidám emlékek vigasza
a madárdalt nem hozza vissza,
sírnak a fák.