Utitárs
Írta: farkas viola Dátum: November 02 2017 11:18:56
Sz
Vágyakoztam emberekre,
Kimentem a temetőbe,
Reméltem, ott nem bántanak,
Kik ott vannak, már alszanak.
Teljes hír
Útitárs
Vágyakoztam emberekre,
Kimentem a temetőbe,
Reméltem, ott nem bántanak,
Kik ott vannak, már alszanak.
68-as buszra vártam,
Megállóban elméláztam,
Jó volt napsütésben ülni,
Nyugalomban gondolkozni.
Öreg néni közeledik,
Jól meg terelve igyekszik,
Két keréken húzza, vonja,
Krizantémok csomagolva.
Jó napot kíván, s fogadom,
Mellé jár még a mosolyom,
Látszik, egy az úti célunk,
Máris össze barátkozunk!
Jött a busz: felcihelődtünk,
Érdekes út állt előttünk.
Nem kérte a segítséget,
Se a külön rá figyelmet.
Színésznőn is túltett volna,
Ahogy mondókáját fújta,
Sőt, játszotta, átérezte,
Ez volt az egész élete!
Sajnálatom alább hagyott,
Növelte a csodálatot,
Nem látom már a ráncokat,
Se a foghiányos szájat!
Mi történhetett most velem?
Végleg elromlott a szemem?
Sugárzó nő ül mellettem!
Virág-erdő körülöttem!
Megérkezünk, le kell szállni,
Nagy tömegben elvegyülni,
Éve számát elárulja,
Kilencvenkettő, azt mondja!
De kár! Külön megyünk tovább!
Cipeljük az élet álmát,
Amíg tart a feladatunk,
Aztán majd a célhoz jutunk!
Budapest, 2017. november 2.