Valami hiányzik, valami, valami apró észrevétlen,
A szemem nem látja, s az orrom nem érzi,
De túlontúl hatalmassá nő mikor nincsen éppen,
Jelennemlétét minden porcikám erősen féli,
Valami más lett, valami nem jó, így ezen ismeretlen híján,
S ettől most olyan butának érezhetem csak magam,
Hiszen végig itt volt közönyöm árnyékában árván,
De én nem is tudtam róla, mígnem veszni hagytam,
Mi volt, mi lehetett volna, vajon számít e valamit még?,
Szerelem, barátság, arany, ezüst talán a föld, az ég?
Nem is tudom mi, csak hogy valami pótolhatatlan mélység,
Melyben most úgy elmerülnék, de nincs már rá lehetőség.