H.Gábor Erzsébet
Emelt fővel
Mikor még az évek nem nyomták a vállam,
égre szegett fejjel, egyenesen jártam.
Enyém volt a világ, enyém volt a minden!
Szép mesék szavában tiszta szívből hittem.
Számolatlan kincsem száz marokkal szórtam -
igazából boldog két karodban voltam…
Sorsom napsugára beragyogta létem,
bőven kaptam mindig, sose kellett kérnem!
S ahogyan az évek gyűltek szépen, sorba,
s telt a kincseskamrám feneketlen gyomra,
úgy lett büszkeségem, csorbafülű bögre,
s nem vágytam már olcsó, talmi örömökre!
Többet ért a szent szó, többet ért egy könnycsepp -
bár a terhem attól, nem lett sokkal könnyebb,
mégis mássá lettem, s igaz szeretetben,
Isten templomában szívem melengettem.
Ma már lassan járok, fejemet lehajtva -
mindent amit kaptam, fáradt vállam tartja,
de a sors szemébe bátran belenézek,
barátaim lettek már a súlyos évek!
Szűk marokkal kérek, bő marékkal adok -
hiszen amit adok, mindent visszakapok!
Ezért vagyok gazdag, nem a kincsek miatt!
Emelt fővel megyek, ha az Úr majd hívat.
2017.11.06.