Проста моя осанка…
Проста моя осанка,
Нищ мой домашний кров.
Ведь я островитянка
С далеких островов!
Живу — никто не нужен!
Взошёл — ночей не сплю.
Согреть чужому ужин —
Жильё свое спалю!
Взглянул — так и знакомый,
Взошёл — так и живи!
Просты наши законы:
Написаны в крови.
Луну заманим с неба
В ладонь,— коли мила!
Ну, а ушёл — как не был,
И я — как не была.
Гляжу на след ножовый:
Успеет ли зажить
До первого чужого,
Который скажет: «Пить».
__________________________
Tartásom kész szerénység…
Tartásom kész szerénység,
Lakom koldusszegény.
Hisz szigetlakó lennék
A messzeségből én!
Nos, élek – senki nem kell!
De jött – s nem alhatom...
Etetni őt meleggel
Felgyújtom otthonom!
Rám nézett – ismerős hát,
Ha jött – lakjon vígan!
Törvényeink oly szimplák:
Vérünkbe írva van.
Kézbe csaljuk az égről
A holdat, – kedves lény!
Ha ment – nem is volt végül,
S nem voltam szintúgy én.
A kés nyomát még őrzöm:
Begyógyul az talán,
Míg újabb idegen jön,
S „Adj inni!” – mordul rám.
* * * * *