Mikor romhalmaz a lelked,
s homályos mélység húz,
mikor bánt az egész élet,
a szíved mint egy túsz,
égre nézz, keresd a hajnal
üde korallfényét,
érezd erőd, ha kihív a sors,
tekints messzire, szét!
Léted zongoráján a prímet
te vigyed, ne add át
ingyen soha senki másnak
lelkednek dallamát.
Az erőd tied, istápold,
éleszd a lángot fel,
ne hagyd elfutni a reményt,
hinned és bíznod kell.