A "gaz-ember"
Írta: hzsike Dátum: November 13 2017 12:09:08
Sz
A hóembert irigyelte
régóta, a gaz-ember,
s vakszemével kifigyelte
nemcsak egyszer, ezerszer,
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
A "gaz-ember"
A hóembert irigyelte
régóta, a gaz-ember,
s vakszemével kifigyelte
nemcsak egyszer, ezerszer,
azt, hogy mit kell azért tenni,
hogy az embert szeressék -
ugyan kérem! - azt gondolta,
ehhez nem kell tehetség!
Azt hitte, ha fehér leplet
húz magára, s elfedi,
hogy ki is ő valójában
népét könnyen átveri.
Vágyott már a kedves szóra,
s hiányzott az ölelés -
nem érdemelt soha ilyet,
kellett hát, a bevetés!
A lepedő betakarta,
szeme szinte megfagyott.
- kalap, seprű, sál és kesztyű-,
s az udvarra ballagott!
Gyereksereg vette körbe,
szívig hatolt szép szavuk,
szeretgették, átölelték,
s boldoggá lett általuk.
De a tüske átbökte a
lepedőt, és mély sebet
kapott ott, egy sápadt arcú,
szőke hajú kisgyerek.
Száraz gazból, tüskés gallyból,
sohase lesz lágy selyem,
kinn a meddő, szikes földön,
nemes rózsa nem terem!
Rájöttek a gaz, tettére,
s leplét széjjelcibálva,
eltaposták darabokra,
takarodjál-t! kiáltva.
Jött a szél és elseperte -
híre hamva se legyen!
Aki gonosz, szeretetet
hazug szóért ne vegyen!
Így járt hát az álruhásunk,
emléke se maradt fent -
nem a hamis, hanem mindig
csak az igaz lesz a szent!
Epilógus:
Aki egyszer gazzá válik,
soha nem lesz hófehér,
hiába a "mosakodás"
jól gondold meg, épp ezér’!
2017.11.12.