Emily Dickinson: Life
LXXVII
I gained it so,
By climbing slow,
By catching at the twigs that grow
Between the bliss and me.
It hung so high,
As well the sky
Attempt by strategy.
I said I gained it,—
This was all.
Look, how I clutch it,
Lest it fall,
And I a pauper go;
Unfitted by an instant’s grace
For the contented beggar’s face
I wore an hour ago.
Emily Dickinson: Lét
LXXVII
Úgy értem el,
hogy csendesen
kúsztam a boldogság s közém
nőtt ágak közt felé.
Oly messze fenn
volt, s kénytelen’
az égre törtem én.
Épp hogy elértem,-
semmi több.
Néztem, miképpen
fogjam őt,
s ne essen mégse le;
félő, e percnyi kéj elég
hogy békés koldus-arcom’ még
szegénnyé is tegye.