Nem dereng és nem mereng
Semmi és senki
Csak állunk, ülünk némán a reggeli fényben
Várva az időt, várva valamit
Üresen és telve, hangsóhajtól berekedve
Szikra nélkül, ihlet nélkül mindezt
Mégis mennyi élet, zavaros képlet
A megváltott útra önmagunk a bérlet
Tévedő pontok, pepitás hideg kőlapok
Mutatják merre, végtelenbe, mutatják hol vagyok
Egy letűnt kor s egy újabb hajnala
Csak még maradjon egy embernek víg dala
Csak még maradjon, ki olvas, ki hall, hallja
(Pápa, 2010 ősze)