Főnixsors
Írta: hzsike Dátum: November 23 2017 10:08:12
Sz
Szárnyaink nőttek, és az ég
otthonunk lett, s a messzeség
elérhető volt. És kezed
szorított, el nem engedett!
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Főnixsors
Újjászületni szent csoda!
Gyermeteg voltam, ostoba,
csalárd szavaknak hittem én,
megbújva versek rejtekén.
Magamból adtam bőkezűn,
szerettem tisztán, egyszerűn -
azt hittem, téged vártalak,
szívemben fény gyúlt általad!
Forrásom voltál, s hűs vized
kortyolva adtál új hitet.
Lelkemben nyílott száz virág,
öröm volt akkor várni rád!
Szárnyaink nőttek, és az ég
otthonunk lett, s a messzeség
elérhető volt. És kezed
szorított, el nem engedett!
Valami mégis elszakadt,
s eljött a perc, a pillanat,
amitől féltünk; hogy lehet
az, hogy szíved már nem szeret?
Aztán a szó is megfagyott,
vizet a kertem nem kapott,
nézted, hogy nyári Nap aszal,
s hogy leszek száraz fűkazal!
Utolsó szikrád megkapott,
tudtam, hogy lángra lobbanok -
kiszáradt kóró, jaj, nekem,
hamuvá lett az életem!
Újjászületni szent csoda!
Nem vagyok már oly ostoba;
rakom a téglát, nő a fal,
segítni nékem, Ő, akar,
ott fenn az égben, Istenem -
nem könnyű újrakezdenem!
S ha létem ismét lángra kap,
kapok-e vaj’ még szárnyakat?
2017.11.20.